|
A biatorbágyi völgyhíd
Az eredeti egyvágányú viadukt a Pest megyei Torbágy (ma: Biatorbágy)
község határában a Füzes-patak völgyét hidalja át és közutak átvezetését
is szolgálta az 1883-84. években épült Bp. Kelenföld - Újszőny (Komárom)
vasútvonal alatt. Az első híd 2×40,6 m támaszközű, hegeszvas anyagú,
többszörös rácsozatú felsőpályás acélszerkezet volt. Az egyetlen pillér és
a két hídfő cölöpalapozással, beton felmenőfalakkal, terméskő burkolattal
készült. 1903-ban a kellő teherbírás hiánya miatt megerősítésre szorult.
1933-ban ezt a hídszerekezetet kicserélték. Az új áthidalás eredetileg a
pályakorrekció során feleslegessé vált baroki völgyhíd felszerkezete volt.
Ez két, egyenként 40,0 m támaszközű, párhuzamos övű, süllyesztett pályás
folytacél anyagú hídszerkezet volt. A MÁVAG kivitelezésében készült
műtárgyat 1934. május 14-én helyezték forgalomba.
A párhuzamos második híd építése a bal vágány fektetésekor, 1898-ban vált
szükségessé. A két hídfő tulajdonképpen maga is 2×10,0 m nyílású boltozat;
a Budapest felőli hídfő és a közbenső pillér cölöpalapozású, a másik hídfő
síkalapon áll. Az áthidaló szerkezet diósgyőri folytacél anyagú, kétszer
kéttámaszú párhuzamos övű, oszlopos rácsozatú süllyesztettpályás
szerkezet. A MÁVAG építette hidat 1898. december 20-án adták át a
forgalomnak.
1931. szeptember 12-én az ismert terrorcselekmény során a híd szerencsére
csak kismértékben rongálódott meg, a sérült vágányrész helyreállítását
követően 1931. október 3-án forgalomba helyezték a bal vágány hídját.
1941-ben a jobb vágányban lévő völgyhíd felszerkezetével egyidejűleg egy
harmadik övrúd beépítésével megerősítették.
1944-ben a megszálló németek mindkét viaduktot előkészítették a
robbantásra, azonban a szovjet csapatok gyors előrenyomulásának
köszönhetően nem maradt idejük a pusztításra. A hidak 1944. december
24-én, sajátos Karácsonyi ajándékként megmenekültek.
Az 1977. évi pályakorrekció miatt forgalmon kívül helyezték, 1979-ig még
anyagvonatok közlekedtek a hídon.
A híd acélszerkezete rohamos korróziónak indult, felmerült a veszélyessé
vált híd lebontása is. Szerencsére került pénz a műemlékké nyilvánított
híd korrózióvédelmére, ma zöld színben pompázva, sínek nélkül
gyönyörködhetünk benne.
73 éve történt a biatorbágyi merénylet. Az
1931. szeptember 13-ra virradó éjszakán, 0 óra 20 perckor felrobbant a
biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért
a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a
mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en
súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet,
amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A
nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt az őrült Matuska
Szilveszter bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig
a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Fény derült arra is,
hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás
tettese is. Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar
törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt
halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján
életfogytiglani fegyházra változtatták. A kormány a merénylet ürügyén,
1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október
10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci
fegyházba került, s amikor Vác 1944 végén néhány órára gazdátlan lett, a
zűrzavarban kiszökött a fegyházból és eltűnt.
Matuska, a vállalatigazgató
Mint derült égből a villám, a Magyar Távirati Iroda leadott az újságoknak
egy telefonos jelentést a biatorbágyi merényletről: "... a viadukt mellett
táborozó mentőknél jelentkezett egy ember, akinek arcán és nyakán
horzsolások voltak, s azt állította, hogy a gyorsvonat utolsó kocsiján ült
a robbanás idején s úgy sérült meg, hogy legurult a töltésről. A mentőknek
így diktálta be nacionáléját: Matuska Szilveszter, csantavéri 39 éves
bécsi részvénytársaság igazgató. A helyszínen nyomozó detektívnek már
akkor gyanús volt ez az alak..." "A hetekig tartó megfigyelés és kutatás
több bizonyítékot produkált Matuska ellen. Elsősorban megállapították,
hogy már évek óta Bécsben él, gyanús emberekkel érintkezik, nem
részvénytársaság igazgató, hanem alkalmi kereskedő. A merénylet után
napokig Budapesten tartózkodott, álnéven több helyen lakott. A
legfontosabb bizonyíték az volt ellene, hogy júliusban tíz kilogramm
ekrazitot, továbbá gyutacsokat és gyújtótöltést vásárolt..." - számol be a
Győri Hírlap.
Az újságban cikksorozat indul. Másnap, október 12-én, hétfőn Matuska már
részleges beismerő vallomást tesz. Kedden nem létező emberekre hárítja a
tettességet. Szerdán megcáfolhatatlanná válik, hogy egymaga követte el a
vasúti merényletet. Csütörtökön a rendőrség elengedi a korábban
gyanúsított Leipnik Mártont. Szombaton pedig már teljes beismerő vallomást
tesz a magyar, a németországi és az ausztriai merényletekről az őrült
gyilkos, akiről a következő hét keddi számában
ezt olvashatjuk: "Matuska 1919-ben vörös nyomozó és rablóvezér volt."
Három év múlva ítélik halálra a bomlott elméjű terroristát, aki a
tömegszerencsétlenség miatt még ekkor is képzeletbeli ismerősét, Leót
teszi felelőssé.
Az első jelentések
A biatorbágyi viadukt a község két kies dombját kötötte össze. Itt csak a
vonat közlekedhetett, az autóknak és gyalogosoknak szánt műút lent vágott
keresztül a völgyön. A patak két oldalán kis parasztházak sorakoztak, de a
község központja fent volt a dombokon. A gyönyörű nagyközség neve még az
országos lapokban sem túl gyakran fordult meg, a dunántúli médiában pedig
szinte kizárólag a budapesti személyvonat egyik stációjaként szerepelt. Ám
a pokolgépes merénylet alapjaiban változtatott ezen.
"Reggel 5 órakor megérkeztek a mentők az első sebesültekkel" - tudósít
kapkodva és azon melegében a Győri Hírlap. "15 embert hoztak be, akik
legnagyobbrészt eszméletlen állapotban vannak. Ekkor úgy tudták, hogy a
halottak száma 14, a sebesülteké 20-25. Az egyik hálókocsihoz még nem
tudtak hozzájutni. A kocsikból emberi karok nyúlnak ki, de hogy hányan
vannak és milyen állapotban, azt nem tudni. A halottak személyazonosságát
még nem tudták megállapítani." A halottak száma még az egyoldalas
különkiadáson belül is többször változik, a túlfűtött és pánikszerű órák
alatt a hivatalos jelentések nem voltak megbízhatóak. Az iszonyú helyszíni
állapotokról sokat elárul a délelőtt közölt gyászlista, e szerint a
halottak névsora a következő: Simon Lajos postás; egy ismeretlen
mozdonyfűtő férfi; Nagy László vasutas a dunakeszi műhelyből; Borza Ferenc
községi jegyző Tatabányáról; Deák Domonkos MÁV-segédtiszt; Krecsmarik
József MÁV-segédtiszt; Pintér Lajos 35 éves napszámos; Tóth Endre
MÁV-tisztviselő; egy ismeretlen 25 éves nő; egy ismeretlen 40 év körüli nő
és egy ismeretlen nő, akinek korát megközelítőleg sem tudták
megállapítani.
A gyanú először Leipnik Márton "hirhedt kommunistára" és bandájára
terelődött, mint hírlett, a büntetett előéletű elektrotechnikust
Európa-szerte üldözik. Előtte már a biztonság kedvéért letartóztattak
számos kommunistát, mivel a helyszínen egy levelet találták, amely így
kezdődött: "Munkások, nincsen jogotok, hát majd mi kieszközöljük a
kapitalistákkal szemben..." Képbe került Leipnikék után két nappal
Szakácsi Géza is, akit állítólag egy férfit arra kért a munkaközvetítőnél,
hogy jó pénzért segédkezzen egy bomba összeállításánál. Négy nap telt el,
s már őrizetbe vettek egy biatorbágyi pincért, Tóth Gézát, akit az
elhagyott szerelme, egy szép emlékű falusi lány jelentett fel. A nyomozás
kezdett holtpontra jutni, de az már érezhető volt, hogy nemsokára többen
lesznek rács mögött, mint odakint. Teljes két hét telt el vihar előtti
csendben, amíg végül a lap megírta, amit már jól tudunk: "...a helyszínen
nyomozó detektíveknek már gyanús volt Matuska Szilveszter."
A törülköző a bűnjel
- Egy parázsló szemű, igen idegesnek tűnő férfi állított be aznap este egy barátnőmékhez, M. Zsuzsikáékhoz
- meséli a már régóta Budapesten élő
Sebestyén Károlyné, akihez a fent már megszólaltatott győri asszony
vezetett minket. - Enni kért az ismeretlen, Zsuzsi anyja anyáskodva ki is
szolgálta. Egyébként az illetőt már érkezése pillanatában ajnározni
kezdték a postánál szörnyülködő asszonyok, mert kötés volt a fején,
horzsolások a nyakán, és azt állította, hogy megsebesült a hajnalban
történt katasztrófánál. Zsuzsi úgy emlékszik, a papájának nem tetszett az
idegen, talán a zaklatott tekintete miatt. De igazán akkor kezdett gyanút
fogni, amikor az megtörölte a kezét. Zsuzsikáék törülközőjén sárga foltok
maradtak. A papa bevitte a törülközőt a rendőrségre, ahol aztán nem tudom,
mit csináltak vele. De tény, hogy amikor már egyértelműen Matuska volt az
első számú gyanúsított, Zsuzsiék törülközője is ott szerepelt a bűnjelek
között. A sárga foltot az ekrazit okozta - mondja Sebestyénné.
A történelmi jelentőségű törülközés után eltartott egy darabig az untalan
kisikló nyomozás. Nem akarták elhinni, hogy a kereskedő egyedül töltötte
meg ekrazittal a gázcsövet. Még jó párszor olvashatunk a merénylőről, az
október 21-i számból például megtudjuk: Matuska rendőrségi engedéllyel
beszélgetést folytatott a fogházban feleségével. "Kérte, hogy úgy az ő,
mint a kislányuk nevét változtassa meg, nehogy kellemetlenségük legyen a
név miatt." Az évek begyógyították a sebeket. Talán még akadnak, akik
álmukban ismét gyerekként merednek a szétroncsolt emberi testekre, s egy
pillanattal az ébredés előtt még felsikoltanak a sötétségben, hogy
"robbanunk, segítség, robbanunk"...
|
Viadukt |
|
|
|
|
|
|
Tartalom
Matuska
Szilveszter
az I. világháborúban egy különleges csapat tagjaként vonatokat,
síneket rongál és robbant. Ezt a feladatot profiként végzi,
ügyelve a legapróbb részletekre is. 1931-ben felrobbantja a
biatorbágyi viaduktot a rajta áthaladó vonattal együtt. Az őrült
férfi robbantását kihasználva az egyre jobbra tolódó
magyarországi politika kérlelhetetlenül lecsap ellenfeleire, és
statáriumot hirdet. De a precíz
Matuska
elkövetett egy apró hibát... |
|
A közeli biatorbágyi erdő kedvelt
kirándulóhely!
 |
 |
|
Szily kápolna |
Nyakas kő |
|
