A Velencei-tó


Budapesttől mindössze 45 km-nyire, Székesfehérvártól meg alig 10 km távolságra fekszik Magyarország másik (a Balaton mellett legkeresettebb) tavi üdülőhelye, a Velencei-tó. A Velencei-tó lesüllyedt árok helyén keletkezett. A tavat apró vízerek és a lehulló csapadék táplálja. A 26 km2 felületű tó a Balaton árkának ÉK-i folytatása. Táji adottságaiban is a Balatonnal sokban rokonítható vonásai vannak.

É-i oldalán a Velencei-hegység táji szépségei, déli partszakaszán síksági jellege és fürdésre alkalmas mivolta különösen kedveltté teszi. A déli oldal fejlődését nagyban elősegítette jó közlekedési lehetősége; egy mindössze 10 km-es szakaszon öt helyen áll meg a vonat. A Velencei-tó fejlesztését is jól átgondolt állami terv: a "Velencei-tó Központi Fejlesztési Programja" szabályozza. Az elkövetkező években és évtizedekben épül majd ki a Vörösmarty kirándulóközpont, amely a tervek szerint Velence község területén a Velencei-tó partjától a Bence-hegyig terjed majd: Külön strandszakaszt biztosítariak az autóval érkezők számára, ahol a vendég gépkocsijának is megfelelő hely jut majd. Fellendülnek a vízi sportok is; a tó ezerméteres evezőspályája nemzetközi versenyekre is alkalmas lesz. Nem feledkeztek meg a tervezők a Velencei-tó értékes madárvilágának a védelméről sem. A tó egy nádasokkal benőtt részét természetvédelmi területté nyilvánítják, biztosítják az ott fészkelő madarak zavartalan életét.
 

Budapest és a Balaton között csaknem "féIúton", nádszigetekkel, összefüggő nádasokkal sűrűn tarkított, északi oldalán szeliden a magasba nyúló hegyekkel, lankás dombokkal övezett csilIogó viztükör, a VeIencei-tó vonza a Dunántúl középső részén átutazókat.
A 26 négyzetkilométeres tó a Balaton és a Fertő tó után Magyarország harmadik legnagyobb természetes álló vize. Hossza 10,5 kilométer, szélessége 1,5-3,3 kilométer között változik. Vizének mélysége 1,5-2 méter, viztömegét 4O - 41 millió köbméterre becsülik. Vizgyűjtő területe 602 négyzetkilométer. Felületének csaknem harmadát nádasok boritják, többezer vizimadárnak nyújtva ideális fészkelő- és búvóhelyet. Kedvező földrajzi- és éghajlati adottságai, a napfényes órák magas száma, strandolásra, vizi sportolásra, horgászásra alkalmas vize, túrákra csábitó környéke miatt a Velencei-tó százezrek kedvelt pihenő-, üdülő- és kirándulóhelye. Különlegesen gazdag madár- és növényvilága, egyedülállóan szép természeti értékei pedig messze földről vonzzák az érdeklödőket, a tudományos kutatókat.
A tóhoz látogatók közül szinte mindenkiben felmerül a kérdés, miért a lagunák városáról, az olasz Velencéről nevezték el a tavat? Nevének eredetét ez ideig nem sikerült tisztázni. A legendák, s a reneszánsz nagyhirű történetírója, Bonfini szerint névadói a Mátyás király udvarába érkezett olasz telepesek voltak. Ők adták tréfából, vagy szülővárosuk iránti nosztalgiából az addig Fertőnek nevezett náddal, vizinövényekkel sürűn benőtt tónak és a partján levő településnek a Velence nevet. A nyelvtörténészek szerint Velence - maga a tó és a falu - a széljárás jelzésére használt ősi halászeszközről, a népiesen velencének nevezett szélzászlóról kapta a nevét, amit a tó keleti felében lakók készitettek. Évszázadokkal ezelőtt őket nevezték velenceieknek.


Már az őskorban is lakott volt...
A Velencei-tó a földtörténeti kor pleisztocén korszakának a végén, legfeljebb tizenkétezer-tizenötezer éve alakult ki. Két párhuzamos törésvonal között a földkéreg lesüllyedésével jött létre. A kialakult árkos mélyedést a viharos szelek tovább mélyitették, a felszini vizek és a csapadék pedig feltöltötték. A tó területe kialakulásának idején több mint kétszerese volt a jelenleginek, vizszintje pedig 3-4 méterrel magasabb a mostaninál. Nagysága a holocén korban - a földtörténeti jelenkorában - a feltöltődés hatására fokozatosan csökkent.
Halban, vadban gazdag környékét már az őskor embere felfedezte, s szálláshelyéül választotta. A régészeti leletek tanúsága szerint a kőkorszak, a réz-, a bronz- és a vaskor emberének települései valóságos koszorúként epültek rá a Velencei-hegységre. A kőkorszak emberének nyomait fedezték fel a tó környéki Csákváron, Lovasberényben, valamint Pákozdon, Nadapon, Sukorón, Agárdon és Velencén. Gazdag leletanyag - földvárak sora, telepek, temetők - igazolják, hogy a földtörténeti korok majd mindegyikének embere otthonra lelt a tó környékén. Különösen sok nyomát fedezték fel a régészek a rómaiaknak. Egyik Iegfontosabb - az Aquincumból Sabariába vezető - hadiútjuk a Velencei-hegység déli lábánál, közvetlenül a tó partján húzódott. Első jelentős állomása a rómaiak idején Floridának nevezett Velence lehetett. A rómaiak épitészeti kultúrájáról, tudásáról vall a csaknem teljesen ép kőgát Pátkán.
A rómaiakat a népvándorlás népei - a germánok, a hunok, az avarok, a szlávok, majd a magyarok - követték e tájon. Átvonulásukat, ideiglenes letelepedésüket sirok, temetők jelzik.
A honfoglalást követően a Velencei-tó és környéke fejedelmi birtok lett. Szabolcs vezér szállta meg. Később évszázadokig a Csepel-szigeti ménes legelőterületeként hasznositották. A középkor krónikásai szerint a környéken, a hajdani Novajon, a mai Kisfaludpuszta körül volt Árpád fejedelem ideiglenes szálláshelye is. Körülötte a Nyék, a Csák, a Baracska nemzetség telepedett le. A következő évszázadokban a királyi család, néhány nemesi család, valamint az egyház birtokolta a tavat és környékét.
A Velencei-tavat már a legrégebbi oklevelek, irásos kútfők is emlitik. Elsőként 1009-ben Szent István egyik oklevelében szerepel Berény, a mai Lovasberény neve, Nadapot pedig, mint a kereszteslovagok birtokát III. Béla király uralkodásának idején, egy 1193-ból származó okiratban emlitik először. Ebből az oklevélből az is kiderül, hogy a tavat akkor - akárcsak a többi náddal, sással boritott, vizenyős területet - Fertőnek nevezték és halászvizként használták.
A tókörnyék településeit a középkorban kevesen lakták. Plébániájuk sem volt, egy 1332-ben a plébániákról keszült összeírásban ugyanis még nem szerepel a nevük. "Pákaszt", a mai Pákozd nevét először 1348-ban emlitik. Dinnyés és Gárdony neve azonban csak 1410-ben tűnik fel először az okiratokban.
A százötvenéves török uralom idejen mindegyik település elnéptelenedett. Az 1700-as években, a Rákóczi szabadságharc idején hadszintérré vált a környék, a falvak lakói ismét a mocsarakban, nádasokban kerestek menedéket. Egy 1723-ban keszűlt adóösszeirás adatai arról vallanak, hogy alig-alig akadt lakója a településeknek. Pákozdon 35, Velencén 12, Sukorón pedig csupán 5 adófizető jobbágy élt.
A Rákóczi szabadságharc idején az egyik tó környéki településen, Pátkán volt Vak Bottyán generálisnak, a kurucok egyik fővezérének a főhadiszállása.
Magyarország történetének egyik legdicsőbb csatája is a tó környékén zajlott az 1848-as szabadságharc idején. A fiatal magyar honvédsereg Pákozdon győzte le Jellasics seregét. A dicsőség emlékét a pákozdi domboldalon obeliszk őrzi. A hires csatát megelöző haditanács szinhelyén, a sukorói református templomban ma is láthatók a padokon a szabadságharc vezéreinek névtáblái.

Hol kiáradt, hol kiszáradt
Aki ma gyönyörködik a Velencei-tó csillogó viztükrében, sejtelmes nádi világában, éIvezi vizének selymes simogatását, nem is sejti, a tó többször volt komoly "életveszéIyben". Hol a természet, hol a környékbeli birtokosok esküdtek ellene, kiszáradással, lecsapolással "fenyegetve", mert a Velencei-tó nem tartozott a "szelid" állóvizek közé. Természetes vizelvezető csatornája nem léven, a csapadékosabb esztendőkben kiáradt, s többszáz hektárt öntött el. A déli part (különösen Gárdony) birtokos urai éppen ezért mind gyakrabban és mind erőteljesebben követelték a tó lecsapolását. Először 1787-ben kezdeményezték a "kiszárítást", majd ezt követően négy-öt évenként, újra meg újra beadványokkal ostromolták ezügyben a vármegyét. Követelésüknek engedve 1792-ben részletes tervet is készitettek a lecsapolásra, de a kiviteli munkák szerencsére csak egy kezdetleges lecsapolóárok elkészitéséig jutottak el. 1838-ban, amikor a déli part minden települését elöntötte a viz, megyegyűlés elé került a lecsapolás ügye. A tavat akkor az mentette meg, hogy az áradásoktól keveset sújtott velencei birtokosok és a pákozdi nádasok tuiajdonosa, a fehérvári káptalan a kiszáritás ellen szavazott.
A vitát végül maga a természet oldotta meg. 1866-ban, amikor az egész országot súlyos aszály sújtotta, a tó annyira kiszáradt, hogy medrében huszárok gyakorlatoztak. Termőföldként azonban nem hasznosíthatták a tóparti birtokosok, mert a csapadékosabb időjárás beköszöntésével ismét feltöltődött a tómeder. Az áradások gyakorisága és a kiszáradás viszont mind sürgetőbbé tették a vizszint szabályozását. A munkálatok 1896-ban kezdődtek meg. Kimélyitették a már korábban megépitett dinnyés-kajtori csatornát, és bukógáttal, majd felhúzható zsiliptáblával szabályozták a vízállást. Ettől kezdve sokáig nem áradt ki a tó, de 1963-ban ismét elöntött 120 hektárt. Bebizonyosodott, végleges megoldást kell találni a vizszint magas (gyakran 150-170 cm-es) ingadozásának a megszüntetésére. A problémát véglegesen csak a tószabályozási munkák megkezdésével, az 1960-as évek második felétől sikerült megoldani.
Az 1960-as évek végére a Velencei-tó Magyarország egyik legkedveltebb üdüIőterülete lett. A parcellázások, telekosztások eredményeként többezren jutottak hétvégi pihenőhelyhez, s tizezrek keresték fel a strandokat. Mire azonban igazán népszerűvé vált a tó, újabb veszéIy, az elöregedés, elmocsarasodás végzete fenyegette. Hatalmas küzdelem indult meg a megifjitásáért. Először a vizszint ingadozást szüntették meg. Pátkán és Zámolyon tározót épitettek a felesleges viz levezetésére, illetve a szárazabb években hiányzó viz pótlására. Megkezdték a tómedret boritó, helyenként félméternéI is magasabb iszapréteg kotrását, az úgynevezett rontott nádasok eltávolitását. Milliárdokat költöttek mederszabályozásra, a partfalak kiépitésére. A munka eredményeként megnőtt a tó szabad vizfelülete, egészségesebbek Iettek a nádasok, megszünt az elmocsarasodás veszélye. S akkor, amikor mindenütt az éIővizek minöségének romlása volt a jellemző Közép- Európában, egyedülállóan a Velencei-tó vizminősége alig egy évtized alatt egy teljes kategóriát javult. Ma már egy osztállyal marad csak alatta az ivóviz minőségnek. A partfalépitéssel párhuzamosan új strandokat építettek, szállodákat, kempingeket létesitettek, s kialakitottak egy ifjúsági üdülő és kiránduló- központot. Megteremtették a vizisportolás lehetőségeit, s megszüntették a tó halállományát kiraboló halászatot, horgászvizzé minősitve a tavat.


Kőtengerek és ingókövek
A velencei-tavi táj rendkivül gazdag természeti értékekben, a tó északi partján húzódó Velencei-hegység pedig valóságos geológiai múzeum. Felszinén különleges egyedi és csoportos sziklaalakzatok, kőtengerek, gránitkapuk váltják egymást. Egyedi sziklaképződményei közül Európa-hirűek az ingókövek. Azok úgy keletkeztek, hogy az egymáson fekvő, nagyméretű gránittömbök közül a csapadék és a viz kipusztította a kevesbé ellenálló közetrétegeket, s ennek következményeként a sziklatömbök lazán támaszkodnak egymásra. Messziről úgy tünik, mintha inognának, de tökéletes egyensúlyi helyzetük miatt soha nem billennek ki egymásból. Közülük a Meleg-hegyi Likas-kő történeti emlék is, már egy 1295-ben kelt okirat is említi, mint határjelet. Ugyanilyen hires a sukorói Gyapjaszsák - a gyapjaszsák alakúra csiszolódott gránittömbök együttese - a pákozdi Gomba-képződmény, a sor-hegyi Medve, valamint a pákozdi Oroszlán, Kutya és Szfinx alakzat. Természeti ritkaság a pázmándi Zsidó-hegy kőtengere, a hatalmas sziklákkal, hasadékokkal, kőfülkékkel szabdalt kvarcit-tenger. A Csöntör-hegyen pedig gránitból jött létre hasonló képződmény.
A táj természeti érdekességei közé tartozik még egy nem teljesen feltárt barlang, a pákozdvári vagy bárcaházi barlang.
Nadap környékén geodéziai különlegesség Iátható: a múlt század végén ott helyezték el az úgynevezett szintezési ősjegyet, az országos szintezési hálózat alappontját, egy vasrácsokkal körülvett, feliratos obeliszket. A Velencei-tó környékének természeti kincsei közé tartoznak a közelben található különlegesen szép kastéIyparkok, arborétumok. A tótóI alig tíz kilométernyire Martonvásáron, 40 hektáros ősparkban barangolhatnak a Iátogatók. A park tóval körülvett szigetén nyaranta Beethoven hangversenyeket tartanak.
A tótól kissé távolabb van az alcsúti arborétum. A 200 éve alapitott, 40 hektáros őspark valóságos élőfa múzeum, s az énekesmadarak rezervátuma.

Kócsagok és a gémek birodalma
A Velencei-tó nádasai, zsombékosai a vizimadarak ezreinek adnak otthont. Harmincnál több madárfaj fészkel rendszeresen a rejtett nádi tanyákon, de a tavaszi és az őszi madárvonulások idején az állandó "lakók" mellett a szárnyas "tranzit utasok" ezrei szállnak meg a madárszálIókban. Az 1750-es években még hattyúkat, gödényeket, darvakat is megfigyeltek a tónál. Azok ugyan már nem fészkelnek e tájon, de a nádasokban még mindig otthon vannak a hófehér nagykócsagok. A tó kecses "madárkirálynői" mellett szürke gémek, kormos szerkök, guvatok, liIeféIék, nyári Iudak költenek a nádi tanyákon, s nagy számban fészkeInek a tónál a különféIe récék, szárcsák, bibicek, dankasirályok, búbosvöcskök. A rejtett nádszigetek otthont adnak a nádi énekesmadaraknak is, többek között nádirigók, nádi tücsökmadarak, barkos cinegék, fülemüle sitkék tanyáznak a vizinövényekkel sürün benőtt nádszigeteken.
A tó gazdag madárvilága régóta vonzza a kutatókat. Olyan neves ornitológusok, természettudósok igyekeztek "feltérképezni" a nádasok Iakóit, mint Fényes EIek, Hermann Ottó, Chernel István, Radetzky Dezső, s mai utóduk, a madárvilág jeles ismerője, Radetzky Jenő. A tónál immár több, mint két évtizede müködik az első, 1928-ban létrehozott, de a II. világháborúban elpusztult madármegfigyelő állomás méltó utóda, a Chernel István madárvárta.
A tó ritka madarainak nyugalmát rezervátum biztositja, ahol 420 hektáron éIhetnek, költhetnek, fészkelhetnek nyugodt körülmények között a szárnyas Iakók.
A madarak mellett figyelemreméItó a part ősnádasaiban éIő apró állatok - törpeegerek, cickányok - nagy száma a tóparti állatvilágban. A nádasokban, a partok mentén gyakran tünnek fel a vizisiklók, a különféle békák és gőték, s a lomha mocsári teknősök. A tó vize rendkivül gazdag halban. A horgászok szerint az egyik Iegjobb pontyozó viz. A pontyon kivül csuka, süllő, keszeg, s újabban amur és angolna él a planktonokban gazdag vizben.
A tó flórájának uralkodó növénye a nád. A csaknem kör alakú nádszigetek, a valoságos "náderdőt" alkotó, összefüggő nádasok, a partmenti zsombékosok adják meg a Velencei-tó igazi karakterét. A népnyelv nevet is adott a nádszigeteknek: babáknak, illetve bokroknak hivták őket. Valamennyinek saját neve volt és van még ma is, de azokat már csak kevesen ismerik. A nádasok szélén nyaranta tömegesen virit a vízirence, gyakori a borzhínár, a csillárka, a partok mentén pedig a sziki őszirózsa, a veresnadrág csenkesz, a kosbor és a különféle sásfajták.

Nádvágók, halászok
A Velencei-tó és környéke hajdan a nádvágók, a halászok birodalma volt. Halászat már nincs a tavon, a horgászoké az egész viz. Nádvágás, nádfeldolgozás azonban még ma is folyik a tónál, de mig hajdan egy különleges hajlított kézikaszával, a gyalázkával takaritották be a tó termését, most ugyanezt a munkát óriási nádvágó kombájnok végzik. A velencei-tavi nád keresett exportcikk, a levágott kévék nagy részét Nyugat-Európába szállitják, tetőfedő nádnak, illetve nádszövetként. Az őszi, téli "aratást" követően valóságos nádsátor erdők sorakoznak a parton a kupacokba, kévékbe rakott száraz vízinövényből.

"Hajlékok" a szőlőhegyen, múzeumok
A velencei-tavi táj megkapóan szép népi épitészeti emlékei a sukorói, velencei, pákozdi, pátkai, lovasberényi zámoIyi, pázmándi "hajlékok", a szőlőhegyi pincesorok, présházak. Többnyire nádtetővel készültek, egyik-másik valóságos nádazó-mesteri remekmű. A népi épitészeti emlékeit Néprajzi Ház is őrzi Sukorón, Velencén halászmúzeum és a reformkor nagy költőjének, Vörösmarty Mihálynak hajdani présháza és az 1700-as évek második felében épűlt dézsma pince áll egymáshoz közel. A tó környékén a magyar irodalom több jeles egyénisége élt és alkotott. Vörösmarty Mihálynak, a reformkor költőfejedelmének kápolnásnyéki lakóházát emlékmúzeummá alakitották. Agárdon a regény- és drámairó Gárdonyi Géza hajdani lakóházából berendezett múzeumot láthatják az érdeklödők, Válon pedig azt az erdészházat tekinthetik meg a versek kedvelői, ahol a költő Vajda János gyermekkorát töltötte.

Százezrek pihenőhelye
A velencei-tavi táj, mint üdülőterület az 1930-as években indult fejlődésnek. Míg a század első felében egyetlen nyáron húszezer vendég jelentette a tóparti "rekordforgalmat", mostanában egy-egy kánikulai hétvégén a kétszázezret is meghaladja a strandolók száma. A tó nagy vonzereje a Budapesthez és Székesfehérvárhoz való közelsége mellett sekély, gyorsan felmelegedő vize, a pihenésre, sokféle kikapcsolódásra lehetőséget nyújtó környezete. A Velencei-tó vizének hőmérséklete 1-2 fokkal "Iangyosabb" a Balatonnál. Nemcsak azért, mert sekélyebb, hanem azért is, mert a Velencei-hegység gyorsan felmelegedő gránittömbje szinte sugározza a napsugaraktól felvett meleget. A viz maga nem gyógyvíz, a nátrium hidrokarbonátos, sziksós vizekhez tartozik. Vegyi összetételénéI fogva alkalmas a testi és szellemi kimerülés, az étvágytalanság, a mozgásszervi betegségek bizonyos fajtáinak és a reumatikus fájdalmaknak az enyhítésére. A vendégeket sok strand várja a tóparton. Szolgáltatásaik az elmúlt években jelentősen bővültek, s nivósabbak is Iettek. Mindenütt van csónak-, szörf- és vizibicikli-kölcsönző; a pihenők ellátásáról pedig formatervezett, a tájba iIlő pavilonokban berendezett gyorséttermek, büfék, falatozók egész sora gondoskodik.
A fürdési lehetőség az elmúlt években bővült: Agárdon megépitették a Bika-völgyben feltörő melegvizre alapozott termálfürdőt. Egyelőre csak egy fedett medence várja a melegviz kedvelöit, de tervezik a fürdő bővitését, s szabadtéri medencék épitését is. Igény lenne rá: nemcsak a környéken élők és a tóparton nyaralók, hanem a külföldituristák is szép számban keresik fel az agárdi "termált".
A fürdésen, napozáson, a tó és a környezet által nyújtott örömökön kivül egyre többféle szórakozási lehetőséget találnak a turisták a tóparton. Több teniszpálya, Agárdon, Kápolnásnyéken minigolfpálya várja a vendégeket, Nadapon és Gárdonyban pedig lovastúrákra, lovaglásra nyílik lehetőség. A fiatalok ezreit vonzzák az agárdi Pop strand beat koncertjei.
A tónak és a környékének igen kedvezőek a természeti adottságai. A strandokon a víz hőmérséklete 22-26 C fok között ingadozik júliusban és augusztusban. A levegő hőmérséklete júliusban elérheti a 35-38 C fokot is. A nyár száraz, és az országos átlagot meghaladó a napsütéses órák száma.
A Velencei-tó területe 26 négyzetkilométer, hossza 10,54 km és átlagos mélysége 2 méter. A sekély vizmélység miatt a tó vize gyorsan felmelegszik, és sok oldott ásványi anyagot tartalmaz. Ezek az adottságok teszik a tavat alkalmassá fürdőzésre, míg az időjárás az üdülőknek kedvez. A sekély és mélyvízű strandok közül a gyermekek és az úszni vágyók válogathatnak. A tó halállománya mennyiségileg és minőségileg egyaránt kiváló, így kedvezőek a lehetőségek a sporthorgászatra is. A horgászni és a tó belső világát megismerni vágyók csónakkal az egész tavat bejárhatják.
A romantika kedvelői sétahajózásra indulhatnak a nádlagunákon, azok pedig, akik egy-egy evezőstúrára vállalkoznak, bepillanthatnak a nádasok rejtett világába is...
Nevezetes turisztikai látnivalók a Meleg-hegyi Likas kő, a nadapi szintezési ősjegy, a pákozdi 1848-as hősi emlékmű, a sukorói Gyapjaszsák nevű ingókő, a pákozdi kőalakzatok és a pázmándi Zsidó-hegy kőtengere. Érdemes megtekinteni a Velence Bence-hegyi hegytetőről a kilátást a tóra, a Vörösmarty Mihály présházat, a Sárgaföldes úti pincesort a Szent Orbán szoborral, a velencei temetőben Molla Sadik sírját, a velencei halászmúzeumot, és a katolikus templom előtt álló Nepomuki Szent János szobrot.
Kirándulási lehetőséget a vadban gazdag Nadap-lovasberényi erdő nyújt. Látnivalóban gazdag Sukoró régi településrésze, a Néprajzi Ház és a borospincék. Nadapon lovagolni, mig Velencén több helyen teniszezni lehet. Rossz idő esetén Székesfehérvár (20 km) és Budapest (45 km) közelsége ad programlehetőséget. A lakosság megélhetése régen a halászat, vadászat és a szőlő-bor volt, míg ma az idegenforgalom és a hozzá közel álló vendéglátás.
A mintegy 26km2-nyi, 10,8 km hosszú, 2,3 km széles tó nevét a Mátyás király udvarába érkezett olasz telepesektől kapta. Vonzerejét szépségének és természeti adottságainak köszönheti. A tó csaknem egyharmadát borító nádasok, és a tó nyugati részén húzódó védett terület ritka vízimadarak otthona. Az ősi természetességben megőrzött rezervátumban 28 madárfaj költ rendszeresen, a madárvonulások idején madarak ezrei pihennek a nádi tanyákon. Északi partján a Velencei-hegység egyedi és csoportos sziklaalakzatai között európai ritkaságnak számítanak a sukorói ingókövek, a kutya, oroszlán, szfinszk és medve alakúra csiszolódott gránittömbök. A vízparton nemzetközi versenyek megtartására is alkalmas evezős és kajak kenu pálya van. A tó középső részén a vitorlázók, a szörfözők uralhatják a vizet. A tó partján 2628°C-ra felmelegedő, ásványi sókban gazdag vizű strandok várják a nyaralókat. (agárdi Bika-völgyi Termálstrand). A Velencei-tó igazi horgászparadicsom: pontyban, kárászban, süllőben, csukában gazdag. Az utóbbi évtized területi fejlesztésének eredményeként jelentős üdülőterületté vált. A környék legrangosabb kulturális eseményeinek Martonvásár ad otthont: a Brunszvik-kastély parkjában Hagyományosan Beethoven koncerteket rendeznek, nemzetközi zenei és néptánc kurzusok színhelye a település. Velencén Halászati Múzeum, Kápolnásnyéken Vörösmarty Emlékház várja a látogatókat. Sukorón néprajzi ház, Csákváron fazekas és helytörténeti múzeum őrzi a múlt emlékeit. Nadapon szintezési ősjegy, Gánton a Bányamúzeum érdemel figyelmet. Színvonalas kikapcsolódást jelentenek például az agárdi Pop-strand koncertjei, a velencei Orbán-napi vigadalmak és a változatos sportrendezvények.
 

 

Nagytétényi SE. Túrabot Természetjáró Szakosztály,  1225 Angeli út 64.   

további elérhetőségeink