A Naszály
 


Denevérkolónia a barlangbanBarlangok a Naszályban

Kosd község határában magasodó 652m magasságú Naszály-hegy fő tömegét jól karsztosodó triász időszaki mészkő építi fel, mely meredek északi és déli sziklafalakat alkot a hegyen. Ezeken, az egykori hévizes forrástevékenységnek köszönhetően több kisebb üreg és barlang található.

Ezek közül a második legnagyobb és legismertebb, a túristák által is kedvelt úti cél a Násznép-barlang, mely a hegy ÉK-i végében Csurgó-bánya nevű kőfejtő közelében nyílik. A barlang nagyméretű bejárata már messziről felismerhető de a tájékozódást megkönnyítve ide vezet a hegy gerincén haladó országos Kék Túra útvonalról leágazó barlangjelzés is.

A Násznép név mondai eredetre utal. Sokan, sokféle módon magyarázzák e népies név keletkezését. Több regényes monda közül az egyik az, hogy a törökök által a közeli Kosdról üldözött násznép meneült a barlangba és ott tartották meg a lagzit.

Mások ugyanezt a történetet a tatárjárás korába helyezik. A barlangban kincsásók is többször kutattak, mert állítólag a 18. században ezen a vidéken garázdálkodó Ilcsik és Jánosik tót rablók, ebben a barlangban rejtették el kincseiket. Egy vácvidéki útonállásukról egy tót népdal is járja. Beszélik, hogy az egyik szomszédvár urának leánya beleszeretett egy jobbágy fiába. Titokban meg is esküdtek, de mikor az esküvő után hazafelé vonultak,a dühös apa üldözni kezdte a násznépet, amely ebbe a barlangba menekült. Ez a monda, már kísértetiesen hasonlít ahhoz a verses elbeszéléshez, melyet Medve Imre: Tatár Péter regekunyhója című művében olvashatunk "Násznép-lyuk vagy a Templommá lett barlang" cím alatt. Az elbeszélés Kupa vezér korába helyezett szerelmi történeten keresztül a pogány világ és a keresztény vallás megütközését is szemléletesen ábrázolja.

CseppkövekA barlangról szóló mondák többsége abból a tényből táplálkozik, hogy a barlang bejárati részében hajdanán a környékbeliek számos edényt, edénytöredéket találtak. A nagyszámú edénytöredékből következtette aztán a nép, hogy itt valami nagy lakomának kellett lennie.

A mondavilágtól elszakadva a barlang ugyan nem részletes, de akkoriban teljes értékűnek számító tudományos feldolgozása az 1900-as évek elején kezdődött meg. A Násznép-barlang viszonylag nagyméretű száraz bejárati teremmel rendelkezik. Ezt az adottságot már az őskor embere is felismerte és hosszú ideig használta azt lakhelyül, illetve szolgált menedékül számára az idők folyamán. A barlang külső üregében az 1912. évben Dr. Majer István kosdi bányamérnök végzett próbaásatást a Barlangkutató Bizottság megbízásából. Az ásatás eredményeként az alluviális és ó-alluviális rétegekből recens emlőscsontok között, medve és őstulok csontrészek, valamint neolith-, bronz- és hallstatti korból származó edénytöredékek kerültek elő. A Váci Múzeumnak átadott leletek ma már nincsenek meg, így a kormeghatározás nem ellenőrizhető.

A barlang védelem alatt áll. 1994-ben részleges lezárás alá került. Jelenleg a túristák és alkalmi barlangászok szabadon, korlátozás nélkül látogathatják a barlang első két nagyobb termét. A belső részek látogatása engedélyekhez kötött. A barlang járatainak összhosszúsága 120m, négy nagyobb teremből áll, levegőjének átlaghőmérséklete 10-12°C. Bejárásához némi gyakorlottság és barlangjáró alapfelszerelés elegendő. Befelé haladva, már az első terem mennyezetén és oldalfalain is jól megfigyelhetőek a gömbüstszerű formák és a csőszerű járatok, melyek híven tükrözik a keletkezésük hévizes voltát.

Felkapaszkodva egy csúszós lejtőn, a barlang második termébe érkezünk, melynek alját vastagon borítja a felhalmozódott törmelék és a guanó, mely az egykor itt tömegesen tanyázó denevérektől származik. Mivel a barlang klímája ingadozó telelésre csak a hasadéklakó denevérfajok használják. Jelenleg a barlang mint jelentős szaporodási hely ismeretes. Számos kipusztulás határán álló denevérfaj egyedei keresik fel a barlangot, ahol évenként változó 50-150 példányszámban alkotnak szaporodó családokat.

CseppkövekA barlang második terméből kúszójárat indul. (Itt található a belső részek védelme érdekében elhelyezett lezárást biztosító ajtó.) Innen némi elszántsággal 8-10m kúszás után a barlang harmadik termében egyenesedhetünk fel. Innen utunk háromfelé ágazik. Balra fent egy kürtős terembe mászhatunk, melynek oldalfalait borsókövek díszítik. Jobbra lent kúszójárat indul, mely hamarosan elszűkül. Egyenesen előre a barlang utolsó egyben legnagyobb termébe érkezünk. Itt is jól megfigyelhetők az erős oldóhatás nyomai, de a beszivárgó felszíni vizekből való karbonátkiválás eredményeként több helyen kisebb cseppkövek is megjelennek.

A Naszály másik említésre méltó nagyobb barlangja a Naszályi-víznyelőbarlang, (Színlő-barlang) melyet az idősebbek Sárkánylyuk-barlang néven ismernek, s ami ma hazánk ötödik legmélyebb, fokozottan védett barlangja. A hegy főcsúcsa és a Szarvas-hegy közötti nyeregben találhatjuk a barlang bejáratát egy időszakosan aktív víznyelő aljában. Az üreg 1952-ig érintetlenül rejtőzött a föld mélyében, mígnem Bánhídi László és Joó Tibor tanárok által irányított, váci diákokból álló barlangkutató csoportnak hat napos nehéz munka árán sikerült bejutnia a barlangrendszerbe. Akkoriban a barlangról Gánti Tibor térképet készített, mely szerint hossza 130m mélysége 60m volt. A felfedezés után a barlang lassan feledésbe merült bejárata beomlott és több méteren eltömődött.

Denevérpár a cseppkövek közöttKésőbb 1962. szeptemberében Leél-őssy Sándor és a Móricz Zsigmond gimnázium diákjaiból álló barlangkutató csoprt tagjai az eltömődött járatot ismét kibontották, de ők is csak az 1952-ben megismert végpontot jelentő teremig jutottak. Hosszú ideig ez volt a barlang ismert kiterjedése, mígnem 1975-ben a VMTE Központi Barlangkutató Csoport néhány tagja a terem alját képező bizonytalan stabilítású omladékon átbújva (melynek az Ördög-malom nevet adták) megtalálta a lefelé vezető utat. Sajnos 50 méterrel lejjebb ismét omlás állta útjukat, melyet a Viktória Barlangkutató Csoport bontott át, és 165m mélységben elérte a barlang akkori végpontját a Nem Várt Álmok Termét.

A barlang kutatását 1994-ben a Naszály Barlangkutató Csoport vette át. Elkészítette a barlang részletes térképét, és több száz méter új barlangszakaszt fedezett fel. Jelenleg a Troglonauta Barlangkutató Egyesület kutatja. A járatok jelenlegi hossza eléri a 2 km-t. A barlang fő járata függőlegesen erősen tagolt, bejárása hosszú időt vesz igénybe, egyes részei csak kötéltechnikai módszerekkel látogathatók. A lefelé egyre szélesedő nagy termeken átvezető kanyargós barlangfolyosókon, sok helyen hatalmas instabil kövekből álló omladékok között vezet az út. A barlang furcsa nyomasztó hangulatát csak fokozza a monumentális termekben elvesző lámpa fénye és az évről évre megismétlődő omlások sorozata.

A barlang járataiban nagy egyedszámmal (500-1200) telelnek főleg kis patkósorrú denevérek, melyek száma európai szinten sem elhanyagolható. A Naszályi-víznyelőbarlang fokozott védelem alatt áll. Látogatása csak indokolt céllal engedélyek birtokában, kizárólag kutatóknak lehetséges. A barlang végpontján való továbbjutás lehetősége a mai napig nyitott kérdés. A feltárást egy időszakosan aktív szifonjárat nehezíti. Ennek ellenére a Naszályi-víznyelőbarlang mélységével és kiterjedésével igy is sokáig méltó helyet fog elfoglalni Magyarország barlangjai között.

 


 

Naszály hegy földtörténeti múltja

Hazánk 93000 négyzetkilométer területéhez képest a Naszály apró folt csupán a nemzet térképén. Ezen a viszonylag kis területen a több százmillió esztendő megszámlálhatatlan bizonyítéka tárja elénk földtörténeti múltunk eseményeit. Ezen dokumentumok az egymásra következő korok üledékei. Ismerete pontos utasítást ad régi eltűnt hegyláncokról, trópusi tengerekről, kialudt vulkánokról... Az így nyert adatok időben többszörösen felülmúlják az emberi történelem néhány ezer esztendejét.

Kis tavacska a Naszály nyergénA Cserhát legnyugatibb tagja a Naszály, mészkőröge 200 millió éves, a triász időszak trópusi tengerének üledéke. Ez a tenger nagyon sekély volt. A sós trópusi tengervízben gazdag élővilág alakult ki, ennek megfelelően ezekben a tengeri kőzetekben a zöld algák által kiválasztott szép világos színű mészkő található. A DCM Rt. (ma DDC Rt.) is erre a nyersanyagbázisra épült. A dachstein mészkő vastagsága 220 méter, erősen karsztosodott. Legismertebb barlangja a Násznép-barlang, tipikus karsztbarlang. Hatalmas messziről látható bejárata egy függőleges sziklafal oldalából nyílik. Több kis barlangon kívül rendkívüli értékeket képvisel a Szinlő barlang, a jelenlegi feltárások eredményeként talán az ország egyik legmélyebb barlangja. Ez a barlang a Naszály nyugati platóján jól kivehető tebersorok utolsó tagja, nyílt víznyelőként működik. Ugyanitt található a Kis tó is, egy eliszaposodott nagyobb teberben, melynek vize egész évben megmarad. A Naszály oldalában, Monyok-völgy bejáratánál található egy kisebb karsztos daschstein mészkőrög.

A triász mészkő és dolomitlerakódás után a terület több mint 100 millió éven keresztül volt szárazföld, amit a terület karsztosodása és a bauxitképződés bizonyít.

Erdei út az NaszályonA mai hegység területének süllyedése, csak az eocén tenger előrenyomulásával kezdődött meg. Ugyan úgy mint a Dunántúli-középhegység öbleiben, az eocén rétegek itt is kisebb barnakőszén telepeket zártak magukba. A kőszén aljzatát a daschstein mészkő adja, ennek felszínén kavics van, aztán jönnek a mocsári rétegek. A széntelepeket édesvizi mészkőréteg fedi, majd tengeri agyagrétegek.

A Pádimentum kőbányában jól tanulmányozhatók a nummulinás mészkőrétege, melyek megtalálhatók a Naszály keleti kibillent platón is. A Lánchíd pilléreit is itt fejtették...

Az oligocén korú üledékek még fontosabb szerepet játszottak a felszínen lévő kőzetek közül, mint az eocén üledékek. Ez a kőzet a hárshegyi homokkő. A hárshegyi homokkő az oligocén tengerpartján halmozódott fel, vele egyidőben a szárazföldön tűzálló agyag keletkezett.

Az elzáródott tengeröblökben képződött a kiscelli agyag, majd a kornak utolsó harmadában a kevesebb agyagtartalmú slir, helyi elnevezése a palócos "apoka".

Őszi hegyoldalA Naszályon a triász sasbércet 350m körüli tengerszint feletti magasságban szívós, kékesszürke agyag övezi, s ezt használja a DCM Rt. (DDC Kft.) adalékanyagként. A hárshegyi homokkő viszont a Naszály gerincét burkolja, mintegy 20m vastagságban. Az, hogy a hárshegyi homokkő több, mint 500 méter magasságban van a Naszály mészkőfelszínén, bizonyítja, hogy a hegy mészkőfelszíne az oligocénben még a tenger aljzatát alkotta. A triász mészkő és a hárshegyi homokkő képződése közt közel 170 millió év az időkülönbség!!

A homokkő kiváló építőkő, mert fagyálló és jól megmunkálható. A Nagybánya vagy Cserkőbánya hosszú időn keresztül adott jóminőségű követ sok jelentős építkezéshez - például a váci székesegyház oszlopait is innen szállították. A bánya környékét számtalan kisebb "kráter" veszi körül, itt sokkal régebbi tevékenység nyomait találjuk. Évszázadokon keresztül készültek e helyen malomkövek. A cserkőbánya szomszédságában lévő "Zsidóbánya" nem volt kőfejtő. Egy hatalmas homokkő letörés, szirti gyöngyvesszővel, és a Tátra szilikátos szikláin honos kormos zuzmó (Lasallia pustulata) tenyérnagyságú fekete zuzmótelepeivel.

A Naszály mészköveA Naszály tetején a homokkőrétegek többszáz méterrel magasabban vannak a sasbércszerű kiemelkedések révén, mint általában a környező területek. Ez a tény a Naszály kiemelkedését a földtörténet utolsó 30 millió esztendejére teszi. A Naszály Katalin-puszta felé eső oldalán is vannak oligocén rétegek. Felsőpetényi tűzálló agyaggal rokon képződmények, amelyet őseink fazekak készítésére, később kályhák, kemencék tapasztására használták. Említésre méltó, hogy a Naszály tetején festékföldbányászat folyt, az oligocén hárshegyi homokkőben lévő lencséket fejtették.

A korszak végén rövid időre kiemelkedett, szárazulattá vált, megindult a lepusztulás. Nem sokáig tartott ez a szárazföldi korszak. Az eocén-tenger csakhamar birtokába vette az egész Cserhát területét, ahol a vulkánosság ebben az időben kezdődött és szigettengerré változtatta a tájat. Ennek a tevékenységnek a Naszályon nyoma sincs, de ha a Kopaszokról körültekintünk a csörögi Kígyóhegy több kilométeres andezittellére ötlik szemünkbe, ami egyik igen jellegzetes megnyilvánulási formája a cserháti vulkanizmusnak. A Pannon tenger üledékei a lépcsős sasbérc törmelékgyűrűjén kívül helyezkedő neogén halomvidéken találhatók.

A jégkorszakok jellegzetes képződménye a porhullásból keletkező lösz és jégkori vályog. A jégkorszakok idején szoliflukció révén kőfolyások alakultak ki. Főleg a hárshegyi homokkőből álló lejtőket jellegzetes periglaciális kőtenger borítja, de az északi meredek mészkő letöréseket is vastagon fedi a "csurgó" kő.

A jelenkori képződmények közül a Gyadai réteken folyó Monyók patak hordaléka képvisel jelentősebb patakhordalékot.

Ezek alapján biztonsággal állítható, hogy a Naszály a környék legérdekesebb és legértékesebb élőhelye. Természeti értékeinek veszélyeztetettsége miatt védelemre szorul...

 

Részletek: Móró Ferenc 1993, A Naszály hegy természeti értékei c. dolgozatából

A Naszály-rög kialakulása a szpeleogenetika szempontjaiból tekintve

      Jelenleg, a Naszály-rög az Északi-középhegység jelentős részét alkotó Cserhát, szélső helyzetben levő, kiemelt, legmagasabb röge. A Duna balpartján, a nagyívű Duna-kanyar fölé Btszf.-i 651 m-es csúccsal magasodik. A naszályi mészkőbányászattal kapcsolatos vizsgálatok, fúrások fényt derítettek a Cserhát eme jelentős karbonátos, üledékes kőzetekből álló hegyének szerkezetére és fejlődéstörténetére.
 
     A felső triász során, a már kialakult karbonátos tömb, tengerparti karsztként helyezkedett el, akkor még jóval délebbre mai helyzeténél, az afrikai kontinensperem északi szélén, max. 20° É-i szélesség mentén. Ez trópusi, szubtrópusi klímát jelentett abban az időben és helyen. A triász végén kiemelkedett és feltöredezett a platform. Egyes részei lesüllyedtek, mások felemelkedtek, üledékek rakódtak rájuk. Míg a triászban sekély tengeri, illetve tengerparti terület volt a Naszály-rög, a triász végétől a jura végéig felszíne kiemelkedett, lepusztult, karsztosodott, a kréta előtti időszakban, az akkori klímán bauxitosodott. Ennek a kontinentális karsztosodási fázisnak, bauxitosodásnak megmaradtak a nyomai, a fúrások és megfigyelések ezt igazolják. A mélybe süllyedt platformdarabokon azonban mélytengeri üledékeket találtak a fúrások. Mindezeket a jura-kréta kori folyamatokat időben megelőzte egy kalcitos generáció kifejlődése a kőzetekben, melynek jellemzője korán kívül, hogy nagyon vékony, mm-es, cm-es  kalciterekből áll a kőzet szövetében.
     Az eocénben a hegyrög lesüllyedt, újabb üledék rakódott rá. Erre a kitöltésgenerációra jellemző, a Naszály-tetőn, a cementgyári kőbánya legfelső szintjén is megfigyelhető lilás, kavicsos üledék. Ebben az időben hidrotermális kalcitgeneráció fejlődött ki a kőzetekben, a vizsgálatok szerint 120-130° C hőmérsékletű oldatból, a geológiai környezet eocén vulkanizmusának hatásaként. A generáció jellemzője a vörös-barnás árnyalat, a Mn-Fe szennyeződés és a sötét színű szegély.
     Az oligocén idejének elején a rög újból kiemelkedett a tengerszint fölé, így az eocén üledékekből nem sok maradt. Jelentős része, mint tengerparti, illetve sekélytengeri lapály terült el, sőt később az egész terület lesüllyedt. Így jelentős mennyiségű homokos-kvarckavicsos üledék rakódott le, melyet a kontinentális terület eróziója szállított oda, nem csak a karsztos üregekben, hanem a karbonátos térfelszínen is. Ez nem más, mint a felszínt jelenleg is nagyobb mennyiségben borító oligocén hárs-hegyi (limonitos) homokkő. A homokkőben található homokos-agyagos betelepülésekben a geológiai korra jellemző fossziliák találhatók. Ezzel az üledékképződéssel a Naszály-rög jelentős része betemetődött.  Feltehetőleg, egyes részei a feldarabolódott rögnek, több száz méterre is lesüllyedtek a tengerszint alá, mint annak idején a felső-triászban.
     Az oligocén végén, mikor már nagyjából a mai helyét is megközelítette a hegyrög, jelentős esemény vette kezdetét. A Naszály-rög elkezdett kiemelkedni, ez a kiemelkedés szinte még a mai napig is tart. Míg az eddig felvázolt időszakban max. 200 m-re emelkedett a tengerszint fölé a karbonátos platform, az oligocén végétől napjainkig bő 600 m magasra emelkedett, a cca. 10 millió éves denudáció ellenére is.
     Mi is történt ez alatt a kb. 10 millió év alatt, mely szpeleológiai szempontból számunkra a legfontosabb? A miocén ideje alatt, a kiemelkedés elején, a közeli börzsönyi-visegrádi-hegységbeli vulkanizmus hatására jelentősebb, újabb kalcitteléresedés történt. Ez a megfigyelések szerint már szpeleogenetikus hatást is kifejtett a ma ismert barlangokban, a telérek mentén üregek keletkeztek a későbbi idők folyamán. Ezekre a telérekre jellemző a nagyobb, esetleg több 10cm-es vastagság, és a zöldes színárnyalat. A későbbiek folyamán a telített hidrotermális oldatok telítetlenné váltak, a kiemelkedő felszínről a mélybe jutó vizek révén keveredési korrózió játszódott le a mészkő litoklázisai mentén. Ahogy a hegyrög kiemelkedett, valamint a posztvulkáni hidrotermális effektus csökkent, úgy a termális keveredési korrózió is egyre inkább a normál-hidegvizes irányba tolódott el. A kiemelkedéssel összefüggő frissebb tektonikus törések, illetve megújult vetők mentén elmozduló rögdarabok alakították ki mind a felszíni, mind a mélybeli jelenlegi makroformákat.
     Mi is történt tehát a mélyben az elmúlt évmilliók alatt, milyen üregesedés történt a hegytömb belsejében? A fúrások eredményeinek feldolgozása, a Naszály-rög fejlődéstörténetének vizsgálata érdekes következtetésekre és tényekre mutat rá. Lényegében, az oligocén végéig és a miocénben hat fő karsztosodási fázist különböztethetünk meg, összefüggésben a fentebb leírtakkal. Azaz az első fázisban, a felső triászban, tengerparti-szárazföldi gyengébb karsztosodás történt. Később a jurában a kiemelkedett szárazföldi részen jelentősebb üregek keletkeztek. Az eocén végi, oligocén eleji ismételt kiemelkedés hatására létrejött karsztosodás is létrehozta a maga üregesedését. Ötödik fázisként az oligocénben történt jelentősebb üregesedés a tengerparti-tengermelléki karsztként funkcionáló területen. A hatodik fázis már jelentős szerepet játszik a mai barlangok kialakulásában, hiszen a miocén vulkanizmus hidrotermális effektusa hozza létre a szpeleogenetikus legfiatalabb kalcitgenerációt, sőt szerintem a később már telítetlen oldat kemokorrózív, illetve keveredési korróziós hatása a mai barlangok genezisének legfőbb momentuma is lehet.
     Figyelemfelkeltő színfoltja a Naszály-tető szerkezetének szpeleogenetikai szempontból, a fúrások által felvázolt belső felépítésnek a radioaktív szelvényezettsége. A radioaktív mérések az üregkitöltések korának meghatározását is szolgálták. Ennek köszönhetően több érdekes dologra is fény derült. Az üreges horizontokból öt főszintet lehetett megállapítani kb. 120-130 m fúrásmélységig. Ezeknek a szinteknek a karsztosodási intenzitása jelentősen eltér, valamint szoros összefüggésben állnak a dachsteini mészkőben levő vékony dolomitrétegekkel. Azaz a dolomitosodás ez esetben fokozott karsztosodáshoz vezetett. Ezek a dolomitrétegek nem tévesztendők össze a mélyebben levő, folyamatos dolomit feküvel. Tehát, ha kutatás során sárgás, puhább a barlang anyakőzete nagyobb mérvű üregesedésre számíthatunk a Naszály-tetőn.

A mai barlangok kialakulása

Mi történt ezzel a feltehetően sok és nagy üreggel az évmilliók folyamán? Az üregek jelentős része minden valószínűséggel megsemmisült. Elpusztította őket a tektonikus mozgások ereje, a felszínt legyaluló denudáció, a geológiai korszakok gyakran mindent betemető üledékei. A fúrások azonban harántolták az észrevehetően nagy üregeket, melyek nem juvenálisak, hanem a kitöltő üledékeik szerint, (gyakran meghatározó paleofaunákat is tartalmaztak) a fentebb leírt, szpeleogenetikus szempontból igen idős földtani korokból származtak. A harántolt üregek jelentős része kitöltött, szenilis-fosszilis barlang volt. Azonban nagy számuk és a kisebb nagyobb fúrórudazatesések miatt nem hanyagolható el a ma itt létező barlangok genezisére gyakorolt hatásuk. Lényegében az utolsó évmilliókban lejátszódó szpeleogenezis preformáló, embrionális szakaszának tekinthető ezen fosszilis, ill. feltöltődött, mélybeli üregek kialakulása, létezése.
    A miocén(pliocén)- és pleisztocénbeli telítetlen hidrotermális oldatok üregképző hatása játszotta elméletem szerint a legfőbb szerepet a mai naszályi barlangok kialakulásában. Azonban az ennél lényegesen idősebb üregek szpeleogenetikus preformáló hatását eddig nem vettük figyelembe, sőt feltételezhető, hogy egyes ma ismert üregrészek jóval idősebbek az eddig feltételezettnél. Nem valószínű, hogy pl. jura, vagy miocén korú folyosó van a ma ismert barlangokban, azonban egyes részletek lehetnek ilyen korúak, vagy abban a korban kezdődött fejlődésük.
 
     A ma ismert víznyelőbarlang kialakulásában szerepet játszott a geológiai facies jellemző vonása, az itt elhelyezkedő, nullától-néhány tíz méter vastag, vízzáró oligocén hárs-hegyi homokkő. Ennek következtében a hegy Ny-i vállán található tektonikus medencében, a friss és megújult vetőkbe, törésekbe, litoklázisokba koncentráltan bevezetődő víz, a jelenlegi szűk víznyelőjárat kioldását végezte el. Az így kialakult járatok harántolták a fentebb említett jelentős, idősebb üregeket.  A víznyelő messze környékén, a felszínen jelenleg érdekes karsztos kisebb töbrök, geológiailag fiatal tölcsérszerű beszakadások sorakoznak ott, ahol a homokkő az alant levő üregbe beroggyant, vagy kivékonyodott a karsztos mészkőfelszínen, ill. már lekopott a felszínről.
     Jelenleg idősebb kialakulású üregek a naszályi nagy mészkőbányában és az É-i hegyoldalban (pl. Násznép-barlang) figyelhetők meg.
     Miért fontos ebből a szempontból átgondolni a naszályi barlangok szerkezeti felépítését? Azért, mert lényegesen több információhoz jutunk az itt felfedezhető barlangok struktúrájáról, kvalitásáról. A közelmúlt felfedezései is igazolni látszanak a fentebbi kis eszmefuttatást, hiszen a Naszályi-víznyelőbarlangban az új, jelentős részek nem a juvenális fejlődési szakaszt jellemző víznyelőjárat részei, hanem annál jóval idősebb, nagy kiterjedésű keveredési korróziós üregek.

A jelenlegi barlangkutatási helyzet a Naszály-tetőn

    Az 1970-es évek elején figyelt fel a Naszály karsztos felszíni képződményeire néhány kisebb barlangkutató csoport. Némi rivalizálás után végül is sikerült két csoportnak, a Vörös Meteor TTE Központi Barlangkutató Csoportnak és a Viktória Barlangkutató Csoportnak, a hazai viszonylatban jelentős mélységig (-171 m) lejutni a Ny-i hegyplató medencéjében nyíló víznyelőszáj kibontásával és kutatásával.  Az akkori technikával bejárható barlang és néhány közeli kisebb üreg megismerésével két évtizedes csend borult a naszályi barlangkutatásra.
     A kilencvenes évek elején frissen alakult Naszály Barlangkutató Csoport új erővel vetette bele magát a kutatásokba. A Naszály-rögön és környékén kb. 100 üreget regisztráltak, katasztereztek, térképeztek, kutattak az igen aktív barlangászok. Többek között az ő munkájuk is hozzájárult a fentebb vázolt helyi barlangkeletkezési módok bizonyításához. Komoly nagyságú felszíni és mélybeli kutató, feltáró bontásaik igazolják a hegy belsejének kiterjedt, nagymérvű karsztosodását, eredményeik jelentős nagyságú barlangokat predesztinálnak.

Vajon tényleg találhatók nagy barlangok a Naszály-tetőn?

    Bátran kijelenthetjük, hogy igen! A Naszályi-víznyelőbarlang kutatásába vendégmunkásként bekapcsolódó Troglonauta Barlangkutató Egyesület kb. 700 m új, tágas kürtős járatokat fedezett fel. Ezeket a vertikális kürtőket 700 m professzionális kötélpályával építették ki az elmúlt esztendőkben. Míg a víznyelőjárat fejletlen, juvenális jellegű, szűk, zegzugos, tele omladékkal, addig a kürtős járatok tekintélyes méretű, keveredési korróziós üregek. Megfigyelhető, hogy az üregek horizontálisan alsó részét a normál(hidegvizes) keveredési korrózió alakította ki, a felsőbb részeken melegebb vizek ottjártának gömbüstös nyomait regisztrálhajuk. Az ágasbogasan elágazó kürtőstruktúra is a keveredési korrózióra jellemző. Ezeken a helyeken víznyelésnek semmi nyoma, esetleg a felszínre felnyílt, jelenleg eltömődött járatokon át beszivárgó vizek agresszív korróziójának, vagy cseppkőépítő munkájának a nyoma látszik a falakon. Az üregek régebben jelentősen kommunikálhattak a felszínnel, hiszen pl. a víznyelőbarlang alján, illetve végig az egész zegzugos, meredek nyelőjáratban homokkőgörgeteg található. A valamikor felszínre nyílt kürtőkön át jelentős mennyiségű omladék zúdult a barlangba  (ill. autochton eredetű is van).
    Végül is a helyzet kísértetiesen hasonlít a budai-hegyek szenilis-hidrotermális karsztjához. Itt is csupán munka és idő kérdése, hogy milyen és mekkora barlangot fedeznek fel a kutatók.

Összefoglalás, várható eredmények
 
     A Naszály-tető, a Naszályi-víznyelőbarlang és a környék üregeinek, szpeleoindikációinak kutatása eddig is igen szép és érdekes, tudományos szempontból fontos eredményekre vezetett. A fentebb leírtak értelmében egyelőre felbecsülhetetlen nagyságú és hosszúságú, de mindenesetre igen jelentős üregrendszer húzódhat a felszín alatt, melynek csak kis töredéke ismert jelenleg.
 A kutatásokat nem csak itt, de országszerte át kellene értékelni abból a szempontból, hogy milyen szerepet játszottak a régmúlt geológiai idők karsztfázisai. A jelenlegi általánosan elfogadott nézet szerint a hazai barlangok általában pleisztocén eredetűek, esetleg egy geológiai érával előbbiek. Kérdés, hogy csakugyan így van-e, hátha ennél sokkal idősebb üregek és üregrészek is léteznek? Ezek ismerete, az ezekkel való számolás, a szpeleogeokronológiánk újraértelmezése több felfedezést tehetne lehetővé, növelné a barlangkutatások sikerességének esélyét.
    Végezetül nem elhanyagolható szempont a mai idők mindent elpusztító rablókapitalizmusában, hogy a Naszály-tető fokozottan védett természetvédelmi területté válásában a barlangkutatás jelentős szerepet vállalhat, tekintettel a közelben terpeszkedő cementgyári mészkőbányára!


Cementgyár okozta seb a Naszály oldalában
 

Nagytétényi SE. Túrabot Természetjáró Szakosztály,  1225 Angeli út 64.   

további elérhetőségeink