Élmények – képek

Ezen az oldalon az egyes kirándulásainkról olvashatsz beszámolókat. A címekre kattintva további fényképeket nézhetsz meg! Ha van kedved, akkor oszd meg velünk Te is az élményeidet!

2017.12.02 Évzáró túra: Óbuda-Hűvösvölgy

Szikrázó napsütés,

tiszta, hasító levegő,

kék ég, gyönyörű táj,

csillógó, kemény, ropogós hó,

jó társaság.

Minden egyben volt ehhez a szép “első havas” téli túrához!

Kár lett volna kihagyni! Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

 

Létszám: 6+2 fő

Megtett táv: 11 km

DSC06875

 

2017.11.05 Ország középpontja és nyársverseny

Kellemes, napsütéses őszi napon látogattunk el Pusztavacsra, hogy megtekinthessük a település látnivalóit és az ország középpontját. A polgármesteri hivatal elől indulva, a kerek parkban a szépen felújított Szent Ágoston templomot pillantottuk meg (sajnos zárva volt, ezért csak kívülről nézhettük meg). Ezt követően elsétáltunk a zarándokparkig, ahol az Árpád-kori templomromot és a körülötte elhelyezkedő Aradi-vértanúk emlékére állított  faragott szoborcsoportot jártuk körbe. Innen szépen átsétáltunk az ország földrajzi középpontjához, ahol a jeltorony érdekes épületében tartottunk rövid kis ismertetőt a községről és a helyi tudnivalókról. Egy nagy körben ballagtunk vissza szép kényelmesen a homokos, erdei utakon és szántók szélén Pusztavacsra. A nyársköltemények versenyét a tölgyesek ölében lévő tisztáson, az erdei pihenőparkban tartottuk, ahol 9 verseny-nyárs készült. Vicces, csinos és nagyon látványos, ínycsiklandó falatok készültek. Az értékelést mindenki szavazata alapján végeztük, amelynek eredménye: I. hely: Székely Sándor, II. hely: Hirsch Mária, III. hely: Horváth Timi, IV. hely: Makay Emese.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 14 fő

Megtett táv: 5,5 km

csopikép

 

2017.10.21-23 OKT Nógrád-Becske

Egész évben szerencsénk volt az idővel, így most “megkaptuk” a magunkét. Ködös, párás, esős hétvégét fogtunk ki ezekre a napokra, amikor az OKT 18-as számú útvonalát terveztük be csapatunknak. Kárpótlásul viszont az őszi erdő csodálatos, néha már giccses színeit pompáztatta. Szombaton Nógrádra érkezve első utunk a várba vezetett, amely a fehér ködpárába burkolózva nem sokat engedett látni a környékből. A várat elhagyva nosztalgikus érzések törtek fel bennünk még a településen belül, ugyanis egy tekerős-leengedős, piros-fehér vasúti sorompó ereszkedett elénk, s ahogy átnéztünk a túloldalra egy okkersárga trabantot pillantottunk meg mögötte. Bizony kevés helyen látható már ilyen! Nógrád szélén egy pálinkafőzdébe botlottunk, ezért ha már ott voltunk bekukkantottunk, ahol a kedves házigazda adott nekünk kóstolót. Megkaptuk a lendületet, így egészen az új Lokó-pihenőig, az Irma-forrásig, majd Katalinpusztáig meneteltünk. A szállás elfoglalása után felsétáltunk a Naszály oldalába, hogy meglátogassuk Rockenbauer Pál kopjafáját és emlékhelyét. Visszafelé tettünk egy kis kitérőt a tanösvényen, majd az erdei étteremben fogyasztottuk el vacsoránkat. Este összeültünk egy kis kártyázásra, majd pihenni tértünk. A másnapunk is ködös, párás volt, néha még pár csepp eső is esett. Átmentünk az erdei függőhídon, a helyi tanösvény érdekes szakaszain, majd délutánra megérkeztünk Alsópeténybe. Az eredeti terv szerint két falusi vendégházban aludtunk volna, de “sajnos” a szállásadó átcsoportosított minket a Prónay-kastélyba, így egy 4 csillagos szálláshelyen töltöttük második éjszakánkat. A Hármaskönyv fogadóban elfogyasztottuk nem kis adag vacsoráinkat, amiből még másnapra is maradt. Második este is – a csodaszép étkezőben – összegyűltünk egy kis zsugázásra. A hétfői ünnepnap igazi túraromboló, esős, nedves, áztató időt hozott. Ennek ellenére megcsappanva, de elindultunk. Még Alsópetényben megnéztünk a Werbőczy emlékművet és a templomot, majd nekivágtunk a hegynek. A felázott, vizes erdőben nagyon nehezen haladtunk, mert mindig felrakódott a cipőnkre egy nagy kupac sár. Elhaladtunk a Kékesi vadászház melett, ami lezárása ellenére is remek szállás lehet, mert a fedett teraszon egy nagy kétszemélyes szivacs van elhelyezve. Romhány előtt felmásztunk az újonann átadott Prónay-kilátóba (nagyon szép volt, olyan jó lenne, ha megőriznék az emberek ilyennek), ahonnan ismét nem láttunk semmit, csak a nagy tejfehér tájat. Sajnos Becskén a sztúpát már nem sikerült megnézni, mert az időnkbe nem fért bele. Legközelebb pont ezért lesz miért visszajönni!

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 11 fő

Össz.megtett táv: 55 km

DSC06087

 

2017.10.07 Gerecse, Nagy-Gete

Azért, hogy ez a szép, napsütötte szombat is cifrán kezdődjön, az a busz, amivel Mogyorósbányára mentünk volna, az nem indult hétvégéken. Ezért gyorsan döntöttünk: felszálltunk a majdnem Mogyorósbányára tartó járatra és Tokodról indulva kezdtük a napunkat. Jó, hogy felszálltunk a tokodi buszra, mert ilyen alternatív jelzőgombot még egyikünk sem látott! Szóval, a tokodi pincéknél kezdtünk egy kis frissen szüretelt piros szőlőlével és egy kis házi borral, amit nagy kár lett volna kihagyni – nagyon finom volt! Elsőként a Kis-kő, majd a Hegyes-kő nevű kúpokat másztuk meg, ahonnan már látszott a Nagy-Gete szép domborulata. Tokod település előtt és a Nagy-Getére felfelé menet is elég szép számban találtunk gombát. Nagy Őzlábgombát, Szemcsésnyelű Fenyőtinórut és egy nem ehető, őzlábhoz hasonlító fajtát gyűjtöttünk össze (bevizsgálva gombaszakértővel). A Nagy-Gete tetején csúcs-csokiztunk, a bunker mellett megpihentünk, piknikeztünk, sütögettünk. Lefelé menet a Gete pereméről még megcsodáltuk az alattunk elterülő településeket, mezőket, a távoli hegyek vonulatait. Napi jócselekedetként pedig levittünk egy nagy zsák szemetet a hegy tetejéről. Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 11 + 2 fő

Megtett táv: 12 km

DSC05934

2017.09.10 Ausztria: Naturpark Hohe Wand

Képes beszámolónkat a címre kattintva tekintheted meg.

Létszám: 16 fő – köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Megtett táv: 10 km

DSC05715

2017.08.25-27 Az Alacsony-Tátra 2000-es csúcsai

Határon túli túránkat most Szlovákiában, az Alacsony-Tátrában tettük meg. Egy hosszú hétvége 3 napját töltöttük Deményvölgyben (Demanovska Dolina), de ennél jóval többet is beterveztünk a legközelebbi alkalomra. Eseményeink: péntek délelőtt indultunk és kb. 5 óra menetidővel érkeztünk a helyszínre. A szállásunk egy full komfortos mobilház volt, 3 hálófülkével, konyhával, nappalival, vizesblokkal, terasszal és persze kilátással a környék hegyeire. Érkezés után felsétáltunk a völgyben a Demanovai jégbarlanghoz, ahol a nyári melegben egy pulcsi+kabát felvételével is nagyon fáztunk. A barlang hőmérséklete +1 és -2,4 C fok között mozgott. Hazafelé a völgyben zúduló, kristálytiszta vizű folyóban köveket gyűjöttünk. A szálláshelyen működő szlovák nemzetiségi étteremben ettünk knédlit savanyú káposztával, sertéshússal, este pedig névnapot ünnepeltünk. Szombaton reggel felkocsikáztunk Bielá Pútig, onnan felvonókkal, 2 átszállással érkeztünk meg a Chopok (2024 m) csúcsára. A Chopok után átsétáltunk a Gyömbérre (Dumbier – 2046 m), majd vissza a Chopokra. Az időnk szép tiszta volt és – ezért is – nagyon sokan voltak. A Chopokra visszatérve nyugat felé vettük tovább az irányt és elindultunk a Deresre (Derese – 2004 m). Ezen az oldalon már jóval kevesebb turista volt, így a gerincen haladva gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. A Deresről megkezdődött több mint 3 órás szikautas túránk lefelé. Útközben láttunk 3 zergét, akik egészen közel voltak hozzánk, és még fényképezni is hagyták magukat. A Deres alatti nyeregbe érve hatalmas felhők, majd dörgés-villámlás kísérte utunkat. Reménykedtünk benne, hogy megússzuk, de az utolsó órában szakadó esőben, később jégesőben értünk le az autónkhoz. Mire a lanovkák aljához visszatértünk már elállt az eső. A nap folyamán Betti kabátját és pulcsiját elveszítettük a lanovkázás közben valahol. Vasárnap a lanovkáknál kezdtünk, és nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy egy becsületes megtaláló leadta az elhagyott holmikat. Sétáltunk a Verbéci-tó (Vrbické pleso) körül, amely az Alacsony-Tátra legnagyobb gleccsertava, utána kerestük a Paucsinalehota (Pavcina Lehota) településen lévő fatemplomot, de nem találtuk. Liptovsky Mikulástól keletre az autópálya mellett láthattuk a Magas-Tátrát és a Kárpát-medence legmagasabb pontját, a Gerlachfalvi-csúcsot (2654 m). A napunk hátralévő részében Liptószentivánon (Liptovsky Ján) a szabadtéren lévő termálvizes, erősen szénsavas, bugyogó kádban frissítettük és gyógyítottuk előző napon szerzett izomlázunkat. Indulás előtt megnéztük Mini Szlovákiát, bedobtunk még egy haluskát, és újabb bő 4 óra alatt értünk vissza este 11 körül Budapestre.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 4 fő

Összes megtett táv: péntek: 4 km, szombat: 19 km (1995 m szintemelkedéssel)

DSC05195

2017. december
h k s c p s v
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Kérés a regisztrációhoz

Mivel az oldalt több alkalommal feltörték, ezért kérjük azokat, akik újonnan regisztrálnak, hogy felhasználónévként magyarul jól értelmezhető nevet használjanak! Köszönjük!

Online lista

6 látogató van online
1 vendég, 5 bots, 0 felhasználó