Élmények – képek

Ezen az oldalon az egyes kirándulásainkról olvashatsz beszámolókat. A címekre kattintva további fényképeket nézhetsz meg! Ha van kedved, akkor oszd meg velünk Te is az élményeidet!

2017.10.07 Gerecse, Nagy-Gete

Azért, hogy ez a szép, napsütötte szombat is cifrán kezdődjön, az a busz, amivel Mogyorósbányára mentünk volna, az nem indult hétvégéken. Ezért gyorsan döntöttünk: felszálltunk a majdnem Mogyorósbányára tartó járatra és Tokodról indulva kezdtük a napunkat. Jó, hogy felszálltunk a tokodi buszra, mert ilyen alternatív jelzőgombot még egyikünk sem látott! Szóval, a tokodi pincéknél kezdtünk egy kis frissen szüretelt piros szőlőlével és egy kis házi borral, amit nagy kár lett volna kihagyni – nagyon finom volt! Elsőként a Kis-kő, majd a Hegyes-kő nevű kúpokat másztuk meg, ahonnan már látszott a Nagy-Gete szép domborulata. Tokod település előtt és a Nagy-Getére felfelé menet is elég szép számban találtunk gombát. Nagy Őzlábgombát, Szemcsésnyelű Fenyőtinórut és egy nem ehető, őzlábhoz hasonlító fajtát gyűjtöttünk össze (bevizsgálva gombaszakértővel). A Nagy-Gete tetején csúcs-csokiztunk, a bunker mellett megpihentünk, piknikeztünk, sütögettünk. Lefelé menet a Gete pereméről még megcsodáltuk az alattunk elterülő településeket, mezőket, a távoli hegyek vonulatait. Napi jócselekedetként pedig levittünk egy nagy zsák szemetet a hegy tetejéről. Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 11 + 2 fő

Megtett táv: 12 km

DSC05934

2017.09.10 Ausztria: Naturpark Hohe Wand

Képes beszámolónkat a címre kattintva tekintheted meg.

Létszám: 16 fő – köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Megtett táv: 10 km

DSC05715

2017.08.25-27 Az Alacsony-Tátra 2000-es csúcsai

Határon túli túránkat most Szlovákiában, az Alacsony-Tátrában tettük meg. Egy hosszú hétvége 3 napját töltöttük Deményvölgyben (Demanovska Dolina), de ennél jóval többet is beterveztünk a legközelebbi alkalomra. Eseményeink: péntek délelőtt indultunk és kb. 5 óra menetidővel érkeztünk a helyszínre. A szállásunk egy full komfortos mobilház volt, 3 hálófülkével, konyhával, nappalival, vizesblokkal, terasszal és persze kilátással a környék hegyeire. Érkezés után felsétáltunk a völgyben a Demanovai jégbarlanghoz, ahol a nyári melegben egy pulcsi+kabát felvételével is nagyon fáztunk. A barlang hőmérséklete +1 és -2,4 C fok között mozgott. Hazafelé a völgyben zúduló, kristálytiszta vizű folyóban köveket gyűjöttünk. A szálláshelyen működő szlovák nemzetiségi étteremben ettünk knédlit savanyú káposztával, sertéshússal, este pedig névnapot ünnepeltünk. Szombaton reggel felkocsikáztunk Bielá Pútig, onnan felvonókkal, 2 átszállással érkeztünk meg a Chopok (2024 m) csúcsára. A Chopok után átsétáltunk a Gyömbérre (Dumbier – 2046 m), majd vissza a Chopokra. Az időnk szép tiszta volt és – ezért is – nagyon sokan voltak. A Chopokra visszatérve nyugat felé vettük tovább az irányt és elindultunk a Deresre (Derese – 2004 m). Ezen az oldalon már jóval kevesebb turista volt, így a gerincen haladva gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában. A Deresről megkezdődött több mint 3 órás szikautas túránk lefelé. Útközben láttunk 3 zergét, akik egészen közel voltak hozzánk, és még fényképezni is hagyták magukat. A Deres alatti nyeregbe érve hatalmas felhők, majd dörgés-villámlás kísérte utunkat. Reménykedtünk benne, hogy megússzuk, de az utolsó órában szakadó esőben, később jégesőben értünk le az autónkhoz. Mire a lanovkák aljához visszatértünk már elállt az eső. A nap folyamán Betti kabátját és pulcsiját elveszítettük a lanovkázás közben valahol. Vasárnap a lanovkáknál kezdtünk, és nagyon örültünk, amikor kiderült, hogy egy becsületes megtaláló leadta az elhagyott holmikat. Sétáltunk a Verbéci-tó (Vrbické pleso) körül, amely az Alacsony-Tátra legnagyobb gleccsertava, utána kerestük a Paucsinalehota (Pavcina Lehota) településen lévő fatemplomot, de nem találtuk. Liptovsky Mikulástól keletre az autópálya mellett láthattuk a Magas-Tátrát és a Kárpát-medence legmagasabb pontját, a Gerlachfalvi-csúcsot (2654 m). A napunk hátralévő részében Liptószentivánon (Liptovsky Ján) a szabadtéren lévő termálvizes, erősen szénsavas, bugyogó kádban frissítettük és gyógyítottuk előző napon szerzett izomlázunkat. Indulás előtt megnéztük Mini Szlovákiát, bedobtunk még egy haluskát, és újabb bő 4 óra alatt értünk vissza este 11 körül Budapestre.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 4 fő

Összes megtett táv: péntek: 4 km, szombat: 19 km (1995 m szintemelkedéssel)

DSC05195

2017.07.01 Nógrádszakál/ Páris patak – avagy a palóc grand canyon

Mondhatjuk, hogy az idei év talán leg izgalmasabb és legkalandosabb túráján vagyunk túl. A Grand Canyon névhez méltóan telt ez a szombatunk. Délelőtt az indulásunkat követően még reménykedtünk, hogy megússzuk szárazon, hiszen néha még az ég kékje is látszott, de hamar elillantak illúzióink. Nógrádszakált elhagyva bevetettük magunkat a Betrece völgybe ahol a Betrece patak kanyargott lábunk alatt. Ahogy a völgyben sétáltunk, elkezdett szemerkélni, majd ránk szakadt az ég. Igazán szép, nagy szemű esőt kaptunk, abból is a jó sűrű fajtát. Ebben a masszív esőben gyalogoltunk legalább egy órán keresztül. Mielőtt kiértünk újra a jelölt útra (ami a környéken elég trehány módon van felfestve) egyik tisztáson egy egész vaddisznó családot láttunk malacokkal együtt beszaladni az egyik vadcsapásra. Ahogy felértünk a Csörgő-bércre lassan elállt az eső, és a feláztatott talajon sártengerré változott az út. Ekkorra már mindenki cipőjében egy kellemes, langyos, lábáztató lavór érzete alakult ki. A víz és a pedikűr áztató mellé pedig több kilónyi sár-réteget is kaptunk, ami alulról rakódott a cipőinkre. Déli pihenőnket az eső miatt állva töltöttük el azelőtt, hogy rátértünk volna a Paris-patak szurdokvölgyére. Ekkor már – mintegy kárpótlásul – kisütött a nap, kellemes meleg szárítgatta ruháinkat és hajunkat. Rátértünk a Z+ jelzésre és rögtön le is tértünk róla. Az ösvény végén elkezdtünk leereszkedni a Páris szurdokában. Fentről ereszkedtünk lefelé, ezért a kezdetben kis partoldalak egyre magasabb és meredekebb mélyedéssé váltak. A patakvölgy látványa és élővilága lenyűgöző volt. A bedőlt holtfák, az ott megtelepedett sok moha, a sziklás falak, a rengeteg páfrány és harasztok újra és újra bámészkodásra, megállásra késztettek. Kissé lentebb egyre nagyobb szintkülönbségeken kellett lemásznunk köveken, faágakon a korábbi folyó mentén, egészen addig, amíg megérkeztünk egy kb. 15m mély “szakadékhoz”, amelyen már nem tudtunk tovább lefelé menni. A függőleges és alatta kivájt, üreges törés arra kényszerítette csapatunkat, hogy visszaforduljunk. Mivel nem akartunk ismét a szurdok legelejére visszamászni, kellett egy kevésbé meredek és viszonylag jól mászható partoldalt keresni, amin felkapaszkodhatunk, hogy a szakadékot megkerülve lejussunk a Páris patak tanösvényére. Nem is lett volna ezzel semmi gond, ha nem pár órája maradt volna abba az a masszív eső, ami eláztatta rajtunk kívül az erdőt is… Miután kinéztük a viszonylag tűrhetően mászható oldalt, mindenki elkezdett térden, négykézláb, gyökerekbe kapaszkodva fel csúszni-mászni, éppen ahogy sikerült. Minél hátrébb jött valaki a kitaposott “ösvényünkön”, annál jobban csúszott már neki a talaj. Az ügyesebbek nem lettek teljesen sárosak (csak kicsit). Aki felért a perem szélére segítette felcsúszkálni a többieket. Mikor már páran fent voltunk, egy fát befordítva, és abba kapaszkodva próbáltak a még mászók feljutni. Miután mindenki felért az izzasztó és dagonyázós terepen, ismét rátértünk a Z+ -ra és vitt minket lefelé. Hamarosan eljutottunk megint egy olyan ponthoz, ahol az út elég meredeken folytatódott lefelé. Megint gatyafék, guggolás, mászás, gyökerekbe kapaszkodás és “máris” lent voltunk. Elértük azt az elágazást, ahol a tanösvényen visszafelé fel tudtunk menni ahhoz a töréshez, ahol nem tudtunk korábban lemászni. A látvány itt is fantasztikus volt, a 15m-es sziklafalnál a kövek közül csorgott a csapadékvíz, így kicsit meg tudtunk mosakodni. Mivel a nap azóta is sütött, meg is száradtunk, illetve a sáros ruhánk is kezdett leperegni. Ezt követően már békésebb út vezetett le a pihenőig, ahol a tűzgyújtási tilalom miatt most tűz nélküli pikniket tartottunk. Étkezés után a Varacskos Disznó Örs visszasétált az Ipoly partján, a szlovák határ mentén, a műúton a faluba.

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 14 fő

Megtett táv: 10 km

DSC04548

 

2017.06.16-22 OKT túratábor/ Kőszeg-Kemeneshát

Idén harmadik alkalommal tartottuk meg nyári, egy hetes túratáborunkat. Az ország nyugati végébe szerveztük túránkat, amely most Írottkőtől Káldig vezetett az Országos Kéktúrán. Első napunk hegyes-völgyes szakasza után négy olyan túranap következett, ami teljesen sima terepen, az aszfaltos főutakon, vagy erdei dózerutakon keresztül vitt, nem éppen a klasszikusan szép erdei ösvényeken. Az ún. “kockaerdőkben” jól tudtunk haladni a szint nélküli terepeken, délutánonként maradt egy kis szabadidőnk falusétára, egy kis fürdőzésre vagy éppen csónakázásra. Mivel egy gyógyvizekben gazdag környéken tartózkodtunk, az egyetlen pihenőnapounkat Sárváron a várban és nagyobb részt a gyógy és wellness fürdőben töltöttük. Érdekes helyeken jártunk, láttunk szépen karbantartott erdőket, szép városokat, gondozott falvakat, hallgattunk esti harangjátékot, vagy épp a falu templomát, ahogy a székely himnuszt harangozza. Találkoztunk más kéktúrásokkal, kedves emberekkel, az erdőben nyúllal, vaddisznóval.

Röviden a túrákról: 1.nap: Kőszeg-Írottkő-Velem: 19 km. Az egyetlen igazi túrázós terep. A táj lenyűgöző volt, a kőszegi kálváriadombról, az Óház tetőről és Írottkőről is csodálatos kilátás tárult elénk. Írottkő felé láttunk egy gyönyörű gyűszűvirág mezőt. Este sétáltunk Kőszeg belvárosában és a várban. Éjszaka Lajos alatt leszakadt a pótágy deszkája.

2.nap: Kőszeg-Tömörd: 15,5 km. Kisétáltunk a vasútállomásra pecsételni, közben piacoztunk, onnan beton, majd a nem túl izgalmas “kockaerdők”. Azért itt is volt látnivaló: az Ilonavár (földvár), a Gradics-forrás, a Szent Ilona szobor. Tömördre érkezve elsétáltunk a Chernel kúriához, este pedig pizzát rendeltünk vacsorára.

3.nap: Tömörd-Szeleste: 20 km. Korán, reggel 7-kor indultunk, hogy mindenre legyen idő. Tömördöt elhagyva ismét dózerút, az Ablánci malom – és a reggelink – előtt pedig zsákutcába futottunk. Itt láttunk egy nagy nyulat az úton, majd az ablánci molnár 3 kőrisfáját, amit Erzsébet királyné tiszteletére ültetett 1900-ban. Két túratársunk elköszönt ezen a napon tőlünk, majd a szelestei szállás elfoglalása után elmentünk a nap hátralévő részében a gyógyfürdőbe. Finom vacsorát kaptunk Marika nénitől, és alvás előtt még egy kis kártyázásra is maradt időnk.

4.nap: Szeleste-Sárvár: 20 km. Ezen a reggelen is korán indultunk, hiszen ma is kellett rendesen menni, valamint nagy volt a hőség is. A szelestei arborétumon át kezdtük napunkat, majd a faluban reggeliztünk. Utunk során egy kedves kéktúrázós házaspárral együtt meneteltünk Sárvárig. Ezen a napon is jutott bőven aszfaltból és kockaerdőkből. Bögötön a bolt előtt megcsodáltunk egy “ittragadt” vezetékes telefonfülkét, Csényén beszélgettünk a polgármesterrel, majd Sárvárig a Gyöngyös patak partján meneteltünk a töltésen. Itt két új túratársunk csatlakozott, majd elmentünk csónakázni, este pedig a legyes Nádasdy Étteremben vacsoráztunk.

5.nap: pihenőnap Sárváron. Csapatunk egyik fele a Nádasdy várban kezdett, másik fele a fürdőben, a strandon. Dél előtt csatlakozott a “váras” csapat a strandolókhoz. Estig élveztük a csúszdák, a hullámmedence, az úszómedence és a gyógyvíz által kínált lehetőségek sokaságát. A szálláshelyünkön vacsi után befagyiztunk, majd este visszamentünk a városházához, hogy a harangjátékot meghallgassuk. A Posta téren megtekintettük a kivilágított szökőkutat.

6.nap: Sárvár-Gérce: 13 km. Kicsit variáltunk az útvonalon, ennek köszönhetően egy elég susnyás területre kavarodtunk, aminek az lett az eredménye, hogy magunk előtt zavartunk fel egy vaddisznót. Úgy megijedtünk, hogy kutyust is elhagytuk, de végül megkerült ő is. A szokásos kockaerdő és sík terep után beértünk Sitkére, ahol megnéztük a kálváriakápolnát (Balázs Fecó koncertek helyszíne), majd a Kastélyfogadóban néztünk körül. Kényelmesen értünk be Gércére. Felmentünk a régi Zalabér-Sárvár vasútvonal megmaradt hídjához, onnan tekintettük meg a tájat: a Ság-hegy és a Somló-hegy mutatta meg magát a párás levegőben. Este elfogyasztottuk a finom házi vacsorát, majd ezt követően egy kis csocsózás erejéig átsétáltunk a helyi vendélátóipari egységbe.

7.nap: Gérce-Káld: 14 km. Kevés szekérutat követően ismét hosszú beton a Farkas-erdőben, majd megint a kockaerdők. Szerencsére volt mit nézni azért ekkor is, a Scherg házaspár sírja, a Banya-fák, az erdészházak, a Molnár László emlékmű, a kilátó színesítették utunkat. Déli pihenőnket a Scherg Lőrinc kilátónál tartottuk. Kora délután értünk be Káldra, ahol utunk befejezéséül a templom harangja 15 órakor a székely himnuszt játszotta “nekünk”. Itt ért véget idei túratáborunk.

Össz.létszám: 7 fő

Összes megtett táv: 101,5 km

DSC03727

DSC04306

 

2017.05.19-21 Evezős hétvége a Mosoni-Dunán

Képes beszámolónkat a címre kattintva láthatod.

DSC03024

2017. október
h k s c p s v
« sze    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Kérés a regisztrációhoz

Mivel az oldalt több alkalommal feltörték, ezért kérjük azokat, akik újonnan regisztrálnak, hogy felhasználónévként magyarul jól értelmezhető nevet használjanak! Köszönjük!

Online lista

9 látogató van online
2 vendég, 7 bots, 0 felhasználó