2017.12.08-10 OKT Mátra

Míg a városokban nem is gondolná az ember a szürke hétköznapokon, hogy december van és már javában tél, addig a hegyekben ezt igazán eszébe juttatja mindenkinek a természet. Így jártunk mi is ezen a hosszú hétvégénken, amikor Mátraházáról indulva 3 napig a hegyek közt voltunk. Első napon Mátraházáról Ágasvárig túráztunk, kb.25 cm hóban, ködben. Galyatetőn az új turista centrumban megpihentünk, melegedtünk. A felújított, díjnyertes kilátóból a tejfehér felhőben semmit nem lehetett látni. Gyors (már amennyire nagy hóban lehet gyorsan menni) léptekkel indultunk tovább, hogy délután még sötétedés előtt Ágasvárra érjünk a turistaházhoz. Nagyon örültünk, amikor megpillantottuk az ágasvári kapukat, majd indultunk két túratársunkért Mátrakeresztesre a buszmegállóhoz. Miután teljes volt a csapat, közösen megvacsoráztunk a különleges házi kínai-húslevesből és a sült csirkéből. Vacsora után még kártyáztunk, majd este 11 órakor takarodót fújt a generátor mindenkinek. Igazán nosztalgikus volt ez a klasszikus, kályhás, aggregátoros, melegítőbojleres, pottyantós wc-s túristaház ami már nem sok van az országban. Másnap friss hóesésre ébredtünk, reggeli után indultunk le Mátraverebélyre. Ahogy kezdetben nagy hó volt, lefelé haladva egyre fogyott alattunk a fehér takaró. Mire leértünk a faluba, addigra már csak nyomokban lehetett látni belőle bármit is. Megpihentünk, majd ellátogattunk a Szentkúthoz, amely mára már nemzeti kegyhellyé nőtte ki magát. Felkapaszkodtunk a hajdani barátlakásokhoz is, ahonnan szép kilátás nyílt a szemközti hegyekre. A szentkúti étteremben az “Úr és mi” rendeltünk egy meleg italt, majd indultunk Sámsonházára a szállásunkra. A házigazda a szívélyes fogadtatáson felül ajándék pezsgővel, és egy kis irodalmi esttel várt minket, amit ezúton is köszönünk neki. A reggeli óhajtásunkat ezen a napon teljesítették az égiek, ugyanis az illatos húsleveshez disznótorost kaptunk vacsorára. Este még szintén játszottunk és sokáig fent maradtunk, hogy a táncos lábú társainkat még lefekvés előtt megvárjuk. Még éjjel Áginak köszönhetően betortáztunk. Harmadik napon indulás után, miután két falut elhagytunk, kezdtünk felfelé kaptatni. Ahogy emelkedtünk vissza a magassági szinteken, ismét vastagodott a hóréteg a talpunk alatt. Talán a legnehezebb napunk volt ez, mert sokat kellett felfelé menni és hosszan, nyújtottan amolyan “kicsit le-sokat fel” módon emelkedtünk. Nagyon vártuk a Tepke-hegyi kilátót amit csak az út végefelé érintettünk és voltak olyan szakaszok, ahol előttünk egy embert kivéve szűz hóban kellett utat törni magunknak. Aztán végre megérkeztünk a kilátóhoz, felmásztunk, szétnéztünk, mert ezen a napon legalább gyönyörű tiszta idő és szikrázó napsütés volt a nehézségekért a jutalmunk. A kilátóból már csak egy órányira újra 30 cm hóban gyalogoltunk lefelé, de az utolsó 500 m-en egy traktor lehetetlenné tette az úton való haladást, ezért kerültünk, estünk a sárban, pocsolyában. Aztán megpillantottuk a Bableves Csárda fényeit…

Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Létszám: 7 fő

Összes megtett táv: 50 km

DSC07013

Vélemény, hozzászólás?

Naptár

2018. január
h k s c p s v
« dec    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Tűzgyújtási tilalom